A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Az idén is igyekeztünk e célnak megfelelően ünnepi műsorunkat összeállítani. Nemzeti himnuszunk születésnapjához illően Sinkovics Imre által tolmácsolva hallgattuk meg a teljes költeményt. Ezt követően Kissné Pataky Lívia ny. igazgató asszony mondott beszédet. Kiemelte kultúránk sokszínűségét. Számba vette, hogy településünkön hány és hány közösség ápolja és adja tovább pl. tánckultúránk értékeit, népi hagyományainkat. Milyen alkalmak adódnak nyelvi-irodalmi értékeink ápolására. Fontos, hogy mindannyian elkötelezettek legyünk ez iránt.
Egy videóbejátszás segítségével mutattuk meg hazánk épített és természeti örökségét. Jártunk Budapesten és Pécsen, Egerben és a Szalajka-völgyben, Ópusztaszeren és Szegeden stb. – stb..
Ünnepi műsorunkban “Dalok vallomása” – címmel a Pesti Zenés Színpad zenés irodalmi összeállítását hallhattuk, magyar költők, zeneszerzők műveiből. Előadók voltak Pánti Anna előadóművész, Kiss Tivadar énekművész és Rákai András zongoraművész. Pánti Anna mély gondolatiságú összekötő szövegeit és híres költők verseit tolmácsolta lebilincselően. Kiss Tivadar énekművész híres és közismert operettekből és operákból adott elő. Erkel: Bánk bán c. operájából a Hazám, hazám c. áriát sokunk borzongva hallgatta, oly gyönyörű volt. Operettekből – Kálmán Imre: Marica grófnő – duettet énekeltek, hisz az operett úgymond nagyhatalma vagyunk, s hatalmas értéket képvisel a zeneirodalomban. Kodály és Bartók egy-egy műve is felcsendült. Rákai András előadásában Liszt Ferenc Szerelmi álmok zongoradarabját hallhattuk s közben a művésznő Petőfi és Ady egy-egy gyönyörű szerelmes versét tolmácsolta. Elragadtatással hallgattuk.
Pánti Anna számos idézetet osztott meg a hallgatósággal. Egy a sok közül: Szepes Mária gondolata a művészetről:

„ Az ösztönök irányította földi létből az embert a művészet emeli ki. Tehát az irodalom, a festészet, a szobrászat az építészet és a zene. Valamint ezek szintézise a tudományokkal. A világ legnagyobb művészete pedig, mind közül a zene. Ez a művészetek királynője. Anyagba sosem költözik, a legtöbbet mondja, láthatatlanul is láttat, és úgy jut el az emberekig, hogy közben nem ér le a földig.
De mindez olyan valami, amit csak akkor látok, ha látni akarok. Ha nem vagyok rá nyitott, ha nem akarom észrevenni, akkor számomra nem létezik, életemhez semmit nem ad. Az enyémhez adott. Sokat!”

Sajnálom, hogy kevesek élték át velünk a varázslatos előadást.

D.A.