1603-ban II. Rudolf elzálogosítja a mezővárost Rákóczi Zsigmondnak. 1606-ban a Rákóczi-családtól Bocskai Istvánvisszaváltja a birtokot. Basta csapatai szinte teljesen megsemmisítik a mezővárost. 1620-ban a Thurzó család tarcali szőlőjében aszúszemeket (feketeszőlő) szüreteltek. 1622-től a tarcali földesúri jog Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé.1631-ben Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin eladja Tarcalt Csáki Istvánnak. 1638-ban Csáki István Tarcal részére szabadalomlevelet kap III. Ferdinándtól, amely megengedte a település körülsáncolását. 1647-től Tarcalt akirályi kamara kezelte. 1662-ben feldúlták és kifosztották a tatárok. 1674-ben a mezőváros szabad prédája a tokaji várkörül hadakozó labancoknak és a szerencsi várat birtokoló kuruc fegyverforgatóknak. 1676-ban Thököly István egyik századosa kifosztja és felgyújtja Tarcalt. 1678-ban az egri törökök Kara Hasszán aga vezetésével ismételten felgyújtják. 1679-ben a koleralázadásban részt vett tarcaliakat karóba húzták.

1701-ben egy tarcali szőlőgazdaságról írják: „szemenszedett aszú szőlőt szedettünk közel egy hordóval”. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc jár Tarcalon. 1748-ban Grassalkovich Antal elkészíti előterjesztését Mária Terézia részére, melyben a tarcali kincstári szőlőkkel is foglalkozik. Javaslatára két korszerű szőlőtelepet létesítenek a Szarvas dűlőben és a Henye hegy déli lejtőjén. 1760 körül sváb iparosok telepednek le a mezővárosban. Az 1827-es összeírás szerint 217 izraelita él Tarcalon, többségük kereskedéssel foglalkozik. 1849-ben Tarcalnál visszaverik Schlick osztrák tábornok támadását.1858-ban megérkezik a vasút Tarcalra. 1880-ban filoxéra pusztít. 1894-ben a tarcali vincellériskola igazgatója Kasinczky Viktor személyes példával és tudományos munkásságával segítette a filoxérától sújtott Hegyalja újbóli betelepítését. A királyi udvartartás birtokában lévő tarcali Szarvas és Terézia szőlők ekkor kerültek korszerű módszerekkel betelepítésre. 1945 januárjában Szerednyei János, a helyi plébános, önként csatlakozott egy tarcaliak csoportjához, akiket összegyűjtettek, hogy a málenykij robot keretében a Szovjetunióba vigyenek. Szerednyei ott halt meg egy bányabalesetben 1948-ban.
1951-ben megalakult az egykori királyi uradalom szőleit is magában foglaló Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepe. Ez a kutatóintézet dolgozta ki azokat a metszési módokat, amelyek különböző időjárási viszonyok mellett is jól alkalmazhatóak. Rendszeresen metszési bemutatókat tartottak az egyéni termelők részére. Az 1950-es években megalakult a nagyüzemi gazdálkodást folytató Tarcali Állami Gazdaság. A gazdaság vezetője Leskó István igazgató és Bakonyi József Kossuth-díjas főkertész volt. A Tarcali Állami Gazdaság rendezte be az első szőlőöntöző telepet. A Disznókőn telepített 300 holdas táblájához elzárták a Dorgó patak zsombékos völgykatlanát egy kétszáz méteres gáttal. A mesterséges tóból 15 km hosszú gravitációs csővezetékkel öntözték a szőlőtáblákat.