Cseh Zoltán – gépészmérnök, német szakfordító;
ügyvezető igazgató – Colas Északkő Kft.
alelnök – Magyar Bányászati Szövetség
Tisztelt Igazgató úr! Engedje meg, hogy egy rövid történeti áttekintéssel kezdjem a beszélgetést. Már 1930-ban, a 4063 lélekszámú, 44 fős képviselőtestület által irányított településünk életében is kiemelkedő szerepet töltött be a kőbányászat, mely tevékenység a Magyar Királyi Állami Kőbánya mellett a Magyar Trachitművek Rt. kőbánya vállalathoz is kötődött. Néhány mondatban hogyan tudná összefoglalni a napjainkig eltelt 84 év változásait a tarcali bányaművelésben? Megközelítő adatok állnak-e rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy milyen mennyiségű kő került kitermelésre a bánya fennállása óta?
Kérdése rendkívül összetett, az eltelt 84 év rövid összefoglalása több szempontból is nehéz. Egyrészt ma a vállalkozás tevékenységének leírásában sokkal inkább a társadalom építőipari alapanyag szükségletének kielégítése dominál, melyben a kőbányászat az építőipari alapanyag gyártás technológiai folyamatának egyik lehetséges, első eleme.
A 84 év alatt változtak a társadalmi igények, egyre inkább eltűnt pl. a hasított kockakő, helyette útjaink ma aszfalt vagy beton burkolatot kapnak, melyekben más műszaki előírásnak megfelelő zúzottkő-féleségek használatosak.
Az eltelt időszakban a technológiai folyamat valamennyi eleme modernizálódott. Egységnyi energiával, kevesebb élőmunkával, egészségesebb és biztonságosabb munkakörnyezetben a nem megújuló természeti erőforrás többszörösét lehet kitermelni és feldolgozni. Manapság az inert építőipari bontási anyagok, ipari hulladékok is forrásai lehetnek az építőipari alapanyag-gyártásnak, nyilván 1930-ban ezzel még senki sem tervezett.
Tarcali viszonylatban ezen időszak nem redukálható le és adható meg egyszerűen egyetlen bánya termelési adataként, hiszen a településhez több bánya működése is kötődik (Ördög bánya, Farkas bánya, Czeke bánya, Führer bánya, Kőhegyi bánya, Feketehegy-dűlői bánya, Andezit I., II., III. bányák). Ezek tulajdonosi-köre azok működése közben akár többször is változott. Ne feledjük, időközben volt gazdasági válság, világháború, újjáépítés, államosítás, rendszerváltás, privatizáció. Sajnos nincs birtokomban olyan kimutatás, mely bányánként fennállásuk óta éves bontásban tájékoztatna annak nyitásának és utolsó művelt évének időpontjáról, valamint az évente kitermelt mennyiségről.
Északköves archívumban a 80-as évek végéig tudunk visszakeresni adatokat. Ha akadna jelentkező, aki hajlandó lenne levéltári kutatásra a Zempléni bányák – köztük a Tarcaliak – történetének részletesebb feltárására, szívesen áldoznánk munkájára.
- Ön a diploma megszerzése után 5 évet töltött Mauritiuson, hazatérve a Colas egri vállalatánál volt gépészeti vezető, majd édesapját követve került a Colas Északkő tarcali központjába, mint ügyvezető igazgató. A külföldön szerzett tapasztalatok, és a hazai autópálya építésnél nyert impulzusok miként járultak hozzá vezetői feladatainak ellátásához?
Mauritiuson azonnal mélyvízbe dobtak, főgépészként kellett szerveznem és felügyelnem egy építőipari vállalkozás kivitelezési munkáin dolgozó eszközpark karbantartását, javítását. Gyakorlatilag minden meghibásodott eszközt meg kellett próbálni kijavítani, mert a többnyire európai alkatrész utánpótlás jellemzően legalább 2 hetet vett igénybe, útépítő cég pedig lerobbant aszfaltkeverőgéppel és finisherrel béna óriás…
Mondhatom, szerencsére kevés hazai járművezetési gyakorlatom volt, így amikor a szigetre érkezve kaptam egy szervizautót, nem jelentett nehézséget megszokni a bal oldali sávban való közlekedést, valamint azt, hogy a kormány a jobboldalról beszállva lesz előttem, a sebváltó pedig bal kézre esik.
Kb. egy hónappal kiutazásom előtt kezdtem francia nyelvet tanulni egy relaxációs tanfolyamon, melyet idő hiányában be sem tudtam fejezni. Ezzel együtt munka közben gyorsan rám ragadt a francia, majd az angol nyelv is. A”mélyvíz”, az annak idején gépgyártás technológusi diplomával együtt szerzett német szakfordítói mellé megismert 2 idegen nyelv, egy nemzetközi cégcsoportban szerzett 5 éves külföldi gyakorlat erős alapokat jelentett hazai pályakezdésemhez. Hazatérésem során sikerült a cégcsoport keretein belül elhelyezkednem egy olyan autópálya építési projekten, melynek sikeres kivitelezése referenciát jelenthetett a vállalkozás számára. Itt is főgépész, azaz gépész üzemmérnöki feladatot láttam el. A mauritiusi, és ez a kecskeméti időszak abból a szempontból is rendkívül hasznos volt számomra, hogy megismerhettem a mai megrendelői oldal, a kivitelezés folyamatait, gondolkodását. Feletteseim rendszerint hagytak önállóan dolgozni, persze annak eseményeit időben és megfelelően kellett kommunikálni.
Jó tanítóim voltak, Mauritiuson pillanatok alatt rájöhettem, hogy gyakorlati tapasztalatokban az egyszerű kreol, hindu, muszlim szerelők, esztergályosok és hegesztők, akik sosem tették ki lábukat a mintegy 2000 km2-es szigetről, a szakmát pedig többnyire másoktól ellesve tanulták, messze előttem járnak, mint én, a friss diplomás európai mérnök, és tanácsos meghallgatni véleményüket. Ha erről esetlegesen megfeledkeztem és konfliktusom támadt, főnökeim jó irányba tereltek, hálás vagyok nekik ezért.
- január 1-én érkeztem az Északkőhöz, ahol kezdetben anyaggazdálkodással foglalkoztam, majd főmérnök, később kereskedelmi igazgató, majd cégvezető munkaköröket töltöttem be, a tulajdonosi képviselet 2006. április 1-től bízott meg az ügyvezetői teendők ellátásával.
- A Dunakanyartól kiindulva, majd az Északi-középhegység mentén haladva tizenegy kőbánya, és Tiszatarjánban egy kavicsbánya tartozik a Colas Északkő Kft.-hez. Lehet ebből arra következtetni, hogy meghatározó, vagy élenjáró szerepet töltenek be a hazai kőbányászat egy-egy szegmensében?
Lehet. A vulkanikus eredetű hazai építőipari alapanyagoknak általában mintegy 30%-át a Colas Északkő gyártja, e tekintetben feltétlen jelentős piaci szereplő.
A teljes aggregátum iparban (kő, kavics, homok) mintegy 4-5%-os beszállítói részesedése van a Társaságunknak.
- „A legösszetettebb feladat a nyolc hazai világörökségi helyszín közül Tokaj-Hegyalja Világörökségi Kezelési Tervének kialakítása. A dokumentum megalkotásába a Colas Északkő is szeretne bekapcsolódni” – olvashattuk a Colas Csoport Mozaik című magazinjának tavaly áprilisi számában. Hogyan állnak/haladnak ezek a dolgok e 881 négyzetkilométernyi területen, melynek mintegy 40%-a Natura 2000 védettséget élvez?
Tokaj-hegyaljai bányavállalkozóként – más bányavállalkozókkal közösen (főleg Geoproduct, és Zemplénkő) – több fórumon szóban és írásban egyaránt javaslatot tettünk a bányászat Kezelési Tervben történő, véleményünk szerint a térség és ezen belül a tevékenység tradícióit figyelembe vevő és annak optimalizált jövőjét biztosító megoldásra.
Azt magunk is érzékeltük, hogy a tervet készítő cég a megrendelői szándék mentén kompromisszumok felé terel. A bányabezárások szándéka reményeink szerint lekerült a napirendről, újak nyitása, illetve a meglévők horizontális bővítése nem támogatott a terv általam ismert legutóbbi változata szerint. Ezzel nem igazán értünk egyet, véleményünk szerint, ha a tájegységre jellemző építési, építkezési szokásokat fenn akarják tartani, a jelenleg elérhető bányászati területek idővel kimerülnek, szükségszerű lenne a bővítésük (pl. riolittufa). Igyekeztünk ugyanakkor konstruktívak lenni, többek közt a kötelező tájrendezési előírásokon túl tájépítészeti szempontok szükségességét is elismerve és megfelelő bányászati stratégiai jogszabályi környezetben annak jövőbeni terheit is vállalva, továbbá turizmus számára is nyitni tevékenységünket, programlehetőséget kínálva ezzel a térségbe érkezőknek. Most várjuk, hogy ezekből az egyeztetésekből, illetve a Kezelési Terv tervezetéből mi az, ami majd kihirdetésre kerül.
- „Folyamatosan szükség van nagy ívű és rendszerszerű megújulásra és szervezeti alkalmazkodásra” – nyilatkozta Sokorai István, a Colas Magyarországi Cégcsoportjának elnök-vezérigazgatója 2014-es évértékelőjében. Mit takar ez a mondat a Colas Északkő számára, Ön cégvezetőként mit vár a 2015-ös esztendőtől?
Építőipari alapanyag beszállítóként alkalmazkodnunk kell az esetlegesen változó piaci környezethet, figyelembe véve a politikai és gazdasági körülményeket, a változó jogszabályi hátteret, és persze a tulajdonosi elvárásokat, munkavállalói igényeket.
- évben nagyjából a 2014. évhez hasonló piacot prognosztizálunk. Őszintén remélem viszont, hogy az építőipari alapanyag ellátás stratégiai tervezésének intézményi hátterének szükségességének politikai döntéshozók körében történő felismerésében és megítélésében kedvező fordulat történik, ellenkező helyzetben már ebben a 2014-2020-as EU-s költségvetési ciklusban alapanyag hiányra lehet számítani.
- Tarcal egyik legszebb idegenforgalmi látványossága a Führer, majd Citrom bánya tengerszemmel az utókorra hagyott, oldal- és végfalakkal határolt területe. Vajon hogyan tehetnénk látogatottabbá ezt a helyi természeti értéket? Mi erről a véleménye?
Erre nem tudok jó konkrét projekttel reagálni. Véleményem szerint nem csupán a Citrom bányának kell kitalálni a jövőben rá osztott szerepet.
Ahogy arról a parlamenti választások előtt hallhattunk, a kormányzat 100 milliárd Ft-ot kíván beruházni a térségbe, a Borvidékbe, Hegyalja településeibe. Ez igen nagy összeg, melyből az első 33 milliárd Ft korábban:
- kerékpáros és lovas turizmusnak is teret adó, csapadékvíz elvezetést víztározókkal kezelő dűlőút hálózatra,
- 2000 ha felhagyott szőlőterület újra telepítésére,
- fiatal gazdák pályakezdési támogatására,
- profi bormarketingre volt tervezett.
Prémium bor és szolgáltatások kínálatához térségi infrastruktúra fejlesztése szükséges. Nyilvánvalóan szinte valamennyi borvidéki településen a bor és a hozzátartozó gasztronómia fogyasztása a térségbe látogatóknak javasolt program. Célszerű lenne megtalálnia valamennyi településnek, milyen látnivalót, milyen látványosságot, szabadidő eltöltési formát szeretnének repertoárjukban felvenni, ügyelve arra, hogy lehetőleg a 27 település egyike se jelentsen konkurenciát a másik számára sem program kínálatban, sem annak időzítésében. A települések kínálatának összeállításában ajánlom figyelembe venni azok erőforrásait, értékeit, a helyi vállalkozások tevékenységeit. Érdemes felkérdezni a helyiek véleményét, majd ezeket profi szakemberekkel együtt értékelve tervezni. Ahhoz, hogy a település a lehető legjobban kiaknázza a térségbe invesztálni tervezett forrásokat, konkrét projekt javaslatokkal kellene előállni a források allokálásával megbízott intézmény felé. Éppen ezért véleményem szerint a mostani időszakban időt, energiát és pénzt nem kímélve hozzá kellene fogni a tervezéshez, helyiekkel és profik bevonásával a többi borvidéki településsel egyaránt.
A Citrom bányára visszatérve nem szabad megfeledkezni arról, hogy mintegy 100 felhagyott bánya van a 27 borvidéki település környezetében (illetve még mintegy 15 működő). Emlékezetem szerint egyedül Bekecshez nem kötődik bánya, valószínűleg nem célszerű a 26 település mindegyikén kalandpark kialakításában gondolkodni…
Erdélyi István