Kegyeleti megemlékezést tartottunk a “málenkij robotra” elhurcoltak emlékére Tarcalon. 1945. január  23-a szomorú nap volt a település életében. Ezen a napon hurcoltak el 124 ifjú lakost egy „kis” munkára a Szovjetunióba. 18 férfi névtelen sírban nyugszik, soha nem térhettek vissza. Közöttük van Szerednyei János római katolikus káplán is, aki önként vállalta híveivel a szovjet lágerélet megpróbáltatásait.
Ő rájuk emlékeztünk H. Örkény Ilona által lejegyzett visszaemlékezéseiből idézve. Megdöbbentő pontossággal jegyezte le a kényszermunkán történteket. Szerednyei János által írt versek felidézése még drámaibban vetítették a hallgatóság elé a történteket.

Butta László polgármester megható beszédét Szerednyei János szavaival zárta: „S ha földi honba nem visz az út, az örök hazába mindenki hazajut.” Nyugodjanak békében messze földön, a donyeczki szénbányák hatalmas salakhegyeinek árnyékában. Emlékezzünk ma rájuk és minden idegenben elhunytra!”
A visszaemlékezéseket tolmácsolta Sápiné Smiger Klára, Kovácsné Drozda Aranka, valamint Nagy Anita 8. osztályos tanuló. Hegedűn közreműködött Elek Boglárka művésztanár.
Ökumenikus szertartást főtisztelendő Szűcs Zoltán római katolikus plébános, nagytiszteletű Kovács Attila református lelkész és főtisztelendő Polyák Péter görög katolikus parókus végezte. Nagytiszteletű Kovács Attila református lelkész Szerednyei János káplán személyét méltatta kiemelve hivatásához való elkötelezettségét.

A visszaemlékezést koszorúzás zárta, mely után számos elhurcolt hozzátartozója, és több együtt érző emlékező helyezte el mécsesét.

Tarcal, 2017. január 26.

Kovácsné Drozda Aranka