November 22-én a Római Katolikus templomban a szentmise keretén belül bemutatkozott a helyi Szent Erzsébet Karitász csoport. Szűcs Zoltán plébános atya egy szál rózsával köszöntötte a csoport  nyolc önkéntesét. Megáldotta és megszentelte a csoport lobogóját. Itt sor kerülhetett az első adománygyűjtő akcióra. A csoport tagjai Szent Erzsébet-kenyérkéket nyújtottak át a szentmise résztvevőinek, akik adományaikkal köszönték ezt meg. Mezőzomborra és Mádra is elvittük a  kenyérkéket. A három templomban 200 darab Szent Erzsébet-kenyérkéje került az adakozó hívekhez.  Örömteli, hogy ezen az alkalmon egy Junior-taggal is bővült a csoportunk. De honnan is indultunk?  Egerben, az Egyházmegyei Találkozón ismerkedtünk meg a Karitásszal.

Ennek hatására néhány rendszeresen templomba járó asszonnyal beszélgettünk a karitatív munkáról, és elhatároztuk, hogy ezt mi is tudnánk csinálni, mert Tarcalon  is vannak rászorulók. Ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy az emberek Tarcalon is segítőkészek, csak nem mindig találják meg a megfelelő eszközt ennek kifejezésére. A csoport 2015. júniusában jött létre. A nyár folyamán havonta összeültünk, ötleteket gyűjtöttünk és tervezgettünk. Az elmúlt hónapok során letisztultak az elképzelések.

A munkánk alapja, hogy:  A Karitász mindig és mindent gyűjt!.  Az önkéntesei – a csoport tagjai – kötik össze az adakozót a rászorultakkal. Tudjuk, sok embertársunk van, aki nem kíván önkénteskedni, de szívesen adakozik, akár névvel, akár névtelenül.

Az életünk során kétféle rászorulóval találkozhatunk: – vannak a szegényen élő rászorulók /velük találkozunk rendszeresen/                                                                    – vannak katasztrófa sújtott rászorulók /hál’istennek velük ritkábban találkozunk/.

Ne felejtsük el, Jézus mit mondott János Evangéliumában: „Mert szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

Mi, a tarcali Szent Erzsébet Karitász Csoport az alábbi vállalások mentén szeretnénk tevékenykedni:

– folyamatosan felkutatni a szociálisan rászoruló családokat,

– az idős, egyedülálló beteg embertársainkat rendszeresen felkeresni ,

– szeretnénk a rászoruló gyerekekre jobban odafigyelni, és törődni velük,

Szerény eszközeinkkel próbálunk megoldást találni gondjaik kezelésére.

Fontos, hogy sok jószándékú ember támogassa a Karitász munkáját! Pl. helyi vállalkozók, védőnők, óvónők, iskola, családsegítő, Önkormányzat.

Vallom, hogy a jótékonyság nem szánalomból, hanem szeretetből táplálkozik!

                                              Baracskainé Sveda Erzsébet karitász csoportvezető