“Mi a tűzhely a rideg háznak, / Mi a fészek kis madárnak, / Mi a harmat szomjú gyepre, / Mi a balzsam égő sebre; / Mi a lámpa sötét éjben, / Mi az árnyék forró délben,… / S mire nincs szó, nincsen képzet / Az vagy nekem, oh költészet!”

Ismerjük a fekete mappás irodalmi megemlékezéseket. De még mennyire! Talán még az ifjú Rák Zoltánnak is egy fekete mappával kezdődött a pályafutása szülővárosában, Nagyszalontán, vagyis ugyanabban a városban, ahol uszkve 200 esztendővel ezelőtt napvilágot látott a máig ünnepelt költő: Arany János.
Bár csak mindenki emlékezetében ott él egy-egy Arany-idézet és ismeri a költő életútjának főbb állomásait, az életmű gazdagságának köszönhetően olyan árnyalt portré is rajzolható, amely újdonság erejével hathat.

Erre a lehetőségre alapozta rendezői koncepcióját Rák Zoltán.

Hogyan telhettek Arany János siheder évei? Mit tudott a szerelemről?

Mit jelentett számára a kor “rocksztárjával”, Petőfi Sándorral ápolt barátsága?

Miként élte meg a forradalom és szabadságharc éveit, a házasságot, a családi tragédiákat, az öregedést? – Csupa olyan kérdés, amelyre a válaszokat talán nem a nagy sikert hozó Toldi-trilógia sorai között érdemes keresni.

Ezért az előadás rendezője olyan metszeteket (vers-és levélrészleteket, párbeszédeket) válogatott össze, amelyeket döntően csak az irodalmárok és Arany-rajongók ismernek. De talán még ők is meg fognak lepődni. Rák Zoltán Arany Jánosa nem csupán a magyar nyelv utolérhetetlen szókincstárnoka, de a kor kiváló “humoristája” is.

A dramatizált, élőzenével kísért, egymással lazán összefüggő jelenetekről a rendező egy alkalommal ezt nyilatkozta: “Arra vagyok kíváncsi, mit ad ez a szöveg, ez a stílus, ez a hangulat nekünk MA. Nem AGY, amit én keresek a színházban, hanem ÉRZET.”

A rendhagyó irodalomórára szeptember 12-én 11 órától kerül sor.

Az előadás szereplői a Móricz Zsigmond Színház művészei:
Dézsi Darinka
Rák Zoltán